Bokaficam- instabilitás
A leggyakoribb ízületi sérülés, mely sok esetben pihenésre, borogatásra magától is múlik. Fontos, hogy elkülönítsük a boka töréstől vagy súlyos, rögzítést igénylőficamtól:
- ha azonnal jelentősen feldagad a boka (bevérzés),
- ha nem tudunk ráállni kis idővel,
- ha furcsán “áll” (elmozdult törés),
- ha nem a “szokásos”, visszatérő ficamot kísérő fájdalmat érzünk
akkor mindenképpen keressük fel a sebészi- baleseti ügyeletet!
A boka instabilitása többszörös sérülésre, esetlegesen állandósuló fájdalomhoz vezethet. Sokan inkább felhagynak a sporttal kényszerűségből, pedig sokszor van megoldás!
A bokát leegyszerűsítve két fő stabilizátor “tartja össze”. A passzív stabilizátorok a csontok, szalagok, és a ízületi tok. Ezek teherbírása véges. Az aktív stabilizátorok, a boka esetében a kengyelizomzat azonban dinamikusan tud reagálni a terhelésre, és “visszaránthatja” a bokát a megfelelő helyzetbe.
Képzeljük el, hogy egy gumiszalagot dobunk át bokánkon és ezt a láb két szélén kezeinkkel megragadjuk. Hasonlóan fut két oldalt a két fő stabilizáló izomköteg, mintha kengyelbe raknánk a lábunk. Ha kifelé fordul láb akkor a belső izmok húzódnak össze, lassítva, megállítva, vagy visszarántva a befordulást. A láb beforduláskor (ez a gyakoribb bokaficamnál, az un. supinatios sérülés) a külső izmok tartanak ellen.
Mivel nem “figyeljük”, követjük szemünkkel bokánkat az ízület aktuális helyzetét a tokban lévő feszítésre érzékeny érzősejtek közvetítik a központi idegrendszer felé. Vagyis az agyunk anélkül, hogy tudatosulna, gerincvelői reflexek révén érzékeli a tok túlfeszülését, és beindítja az ellenkező mozgást kifejtő izmokat.
A tornászok, ballettművészek sem születnek tökéletes érzékkel, hogy gerendán szaladjanak, vagy spiccen forogjanak. Sok munkával fejlesztik az említett reflexeket, amíg azok spontán-maguktól korrigálnak.
Gyógytorna: A rehab programok főként un. instabil felszíneken, ‘lepénylabdákon’, íves platformokon végzendők terápeuta felügyelettel. Fontos, az egyéni foglalkozás, így érthető el gyors és tartós javulás.
Ha nem segít a megfelelő mozgásterápia, vagy olyan súlyos a szalagsérülés, hogy nincs remény felépülésre, műtét javasolt.