A térdízületet két csont alkotja:

• sípcsont tálcája (tibia plateau)
• combcsont gumói (condylus femoris)
• /a szárkapocscsont (fibula) vége nem ér bele/

A combcsont íves ‘dobolója’ illeszkedik a sípcsont platójára (tányér). A helyzet hasonló, mint a rántott csirkecomb felső része és a ‘doboló’ közötti ízület.

A két csontvéget erős oldal és keresztszalagok tartják össze stabilan (ACL, MCL, LCL). A szalagsérülésekről itt olvashatsz.

A térdízület leegyszerűsítve egytengelyű, csak hajlítani (flexió) és nyújtani (extenzió) tudjuk. Fontos álláskor a térd teljes nyújtása, ha ez nincs meg az rendkívül káros az ízületi porcra.

A hosszú csontok és az alig illeszkedő csontok miatt a térd alapvetően instabil.  Fiatal korban inkább az szalagsérülésre utaló instabilitás, később a kopás miatt fájdalom és mozgásbeszűkülés jellemző.

Kopás során ízfelszíneken a porc elvásik, súlyos esetben csont a csonthoz érintkezik. A széli részeken csontfelrakodások, csőrök jelenkeznek (ostephyta).

A térdízület fájdalma sokszor a belső oldalon kezdődik. Ilyenkor térd belső részén lévő porc kopik először és a lábszár befelé billen (varus artrózis).

A mozgás idővel beszűkül és a kezdetben a fájdalom jellemzően reggel a legerősebb, bemozgatásra csökken, majd terhelésre, nap végére újra erősödik. Jellemző a csontfelrakódások miatt a térd eldeformálódása, tengelyének elhajlása, az akadozó-egyenetlen mozgás (crepitatio). Ha a fájdalom nyugalomban is jelentkezik és konzervatív kezelés nem hoz eredményt protézis beültetésre kényszerülünk.